Édesanyámnak rengeteg holmija van. A legtöbb ezek közül egyébként felesleges és annak is a legnagyobb része ruha. Ruhák, amik talán soha nem voltak rá jók, vagy ha mégis, annyira sosem tetszett neki, hogy felvegye. Ruhák az elmúlt negyven év összes divatja és anti-divatja szerint. Az egész egyszerűen félelmetes, méghozzá azért mert ez azt mutatja, hogy az ember borzasztóan képes kötődni a legcsekélyebb tárgyakhoz is. Legyünk csak őszinték! Biztosan minden nőnek lapul egy nadrágja vagy egy szoknyája a szekrényben, ami tíz éve volt rá jó, de akkor nagyon dögös volt benne, és reménykedik, hogy valaha még alkalma lesz, ha csak az egyik lábát beledugni is. Hölgyeim! Higgyétek el, soha nem fogtok már beleférni! Épp ideje megválni az összes ilyen ruhaneműtől, hogy aztán az új, még méretben is és stílusban is megfelelő darabok beférhessenek a szekrénybe.
Anyámat is ezekkel az érvekkel próbáltam rábírni az elengedés művészetének gyakorlására, de azért sajnos nem volt olyan egyszerű dolgom, hogy ez a pár hasznos, jó tanács megoldja a problémát. Felvetettem neki, hogy már van lehetőség webshop bérlésre. Szerintem ezt a megoldást azért lehetett volna választani, mert rengeteg olyan ruha van, ami nem is volt soha használva, így lehetett volna értük nem csak jelképes összeget kérni, a webshop bérleti díja pedig nem terhelte volna meg olyan nagyon ezek mellett a bevételek mellett anyám pénztárcáját. Tény, hogy kicsit sok munka lett volna vele, de attól még nem gondolom, hogy rossz ötlet lett volna. Ahogy boncolgattuk ezt a témát, rájöttem, hogy valószínűleg ez nekem járt volna rengeteg munkával, mert befotózni a ruhákat, egyesével bekategorizálni, méretezni, leírást adni róluk, ráadásul ismerve édesanyám számítástechnikai ismereteit valószínűleg a kapcsolattartásban is jelentős szerepet kaptam volna. És a két munka, az együttesek és az egyéb elfoglaltságok mellé már csak pont az hiányzik, hogy még másnak a helyteremtésével/pénzkeresésével is én foglalkozzak.
Azért anyám felbuzdult az ötletem hallatán, így elkezdett releváns webshop felületek után kutatni. Így bukkant rá egy egészen más területen számára sikert hozó lehetőségre, ugyanis talált egy flottakezeléssel foglalkozó céget, ami tulajdonképpen megmentette az állását. Édesanyám egy intézetben dolgozik, üzemeltetési felelősként, de a nagy létszámcsökkentés miatt valószínűvé vált, hogy meg akarnak tőle válni. Közben egyidejűleg a személygépjármű parkkal is probléma volt, mert túl nagy számban, túl régi és túl magas szervizköltségeket generáló kocsik voltak az intézet tulajdonában. Azonban amikor anyám rátalált a cégautók tartós bérbeadásával foglalkozó vállalkozásra, azonnal felvette velük a kapcsolatot. A következő napon beszámolt a főnökének a sikeres kezdeti egyezkedésről és az így megbízta, hogy akkor tegye rendbe ezt a kérdést. Így eladhatták a régi kocsikat, és tartós bérleti szerződéssel, kisebb számban ugyan, de jóval kedvezőbb költségekkel szinte új kocsikra tettek szert. Anyám így nem kevés pénzt spórolt a cégnek és végül megtarthatta az állását is.
És hogy mi lett a ruhákkal? A webshopos megoldás helyett kitaláltunk egy csúcs szuper tervet. Különböző divatblogok és közösségek szoktak kirakodóvásárt tartani mindenféle alternatív helyeken. Egy ilyen helyen ölni tudnának ezekért a retro ruhákért, sőt, ha szerencsém van, még cserére is lesz lehetőségem. Teljesen rápörögtem a témára, és elkezdtem keresni, hogy mikor és hol lesz legközelebb ilyen rendezvény. Nagyon vártam, hiszen rájöttem, hogy így egy csapásra a számomra feleslegessé vált daraboktól is megválhatok. Már csak azt a borzasztó napot kellett valahogy túlélni, ami lányos csacsogástól és nyüzsgéstől hangos, mindenki ruhákról beszél, ruhákat mutogat, próbál, és próbál meggyőzni, hogy neki ez annyira jól áll, hogy a kopott holmijáért cserébe akár oda is adhatod neki ingyen. Magyarul teret nyert a határtalan pofátlanság.
De engem sem kellett félteni! Viszonylag nem feltűnő savanyú pofavágások közepette, hősiesen kibírtam azt a napot, némi zsebpénzt keresve, melyet aztán újabb ruhákra költhettem, amik nagy valószínűséggel ismételten hasonló körülmények közt fognak tőlem elválni. Szerintem nem ez az az élet körforgása, amiről az Oroszlánkirályban beszélnek. Jól gondolom, vagy tévednék?